Ma reggel fitt voltam, legalábbis azt hiszem. Lehet, hogy csak a kávétól, de akkor is frissebbnek éreztem magam, mint tegnap. Ricsivel mentem suliba, de nem busszal. Az egyik haverja Martin apja jött értünk. Nagyon szuper BMW-jük van. Ő az a tipikus gazdag kölyök, de nincs vele semmi bajom, végül is ő vitt suliba. Nem messze laknak, így az az érzésem, hogy még sokszor fogom ezt a kocsit látni.

- Sziasztok - intett Martin, hogy szálljunk be. Közelebbről látva nagyon aranyos külseje van. Barna kócos haj, sötét szem, apró szeplők. 

- Hé, kösd be az öved - szállt be Ricsi.

- Ha majd te bekötöd, akkor én is - mondta, majd ismét intett, hogy én is szálljak be.

- Szia - mondtam, majd beültem a kocsiba. Rögtön azzal kezdtem, hogy bekötöttem magam... A fiúk furcsán néztek rám, majd Martin legyintett, és beszélgettek a Jet - Are you gonna be my girl című daláról, amihez persze tudtam mit hozzáfűzni, így tök jól elbeszélgettem a srácokkal.

- Szia Léna – köszönt ide Szandi a suli bejárata előtt, és intett, hogy menjek oda.

- Heló – sétáltam hozzá. A Szabó ikrek is ott voltak.

- Ti barátnők vagytok? - kérdezte az egyik. (nem tudtam, hogy melyik.)

- A múltkor még verekedtetek, ma meg már haverok vagytok? Tudod mit jelent ez Zsanai?- Most már tudtam, hogy az előbbi Melinda volt. A hajuk színéről lehet megkülönböztetni őket. Melié a világosabb.

- Felkerül a blogra. Csíííz! - mondta, elővette a telefonját, és egy óriásit vakuzott a szemembe – Perfect. Már fel is raktam – nyomogatta a mobile-ját.

- De mi nem is... Mindegy – motyogtam. Azt szerettem volna mondani, hogy nem verekedtünk, de annyira elvoltak foglalva mindhárman a fotóval, hogy ide sem figyeltek.

- Ők a suliújság szerkesztői is egyben. Azt is klubnak számítják. Te melyikbe jelentkeztél? - kérdezte Lexi , amikor már véglegesen sikerült elemezni a fotót.

- Én a művésetklubba. És te?

- Azon is gondolkodok, de én is már a suliújságot szerkeszteném – mosolygott rám.

- Az jó – mosolyogtam vissza. - És te melyik részt írnád?

- Én szeretném írni a zeneajánlót. Igazából azért hívtalak ide, mert tudod, hogy én egy általánosba jártam Laurával... Szóval, mutasd neki a blogot Meli. Tudod a Laura részlegnél.

- Külön részlege van? - kérdeztem döbbenten.

- Igen, a botrányrészlegen belül.

      Oké. Most már nagyon érdekelt, hogy mi van. Nem tudtam elképzelni, hogy ez a lány botrányos lenne. Azt hittem menten meghalok, amikor megláttam a blogot. Egy csomó ilyen címet láttam: Tamara pasiját elvette/ Hanna pasijára pályázik/ Mónika pasiját is megszerezte a Alexandra/ Laura miatt tönkrement egy tanár házassága/

- Nem hiszem, hogy egy ilyen barátnőt érdemelnél.

- Igazad van – mondtam összezavarodva, és azonnal megállítottam a mellettünk sértődötten elsétált Laurát. Azok a képek igaznak tűntek.

- Hé Lola! Beszélnünk kell – mondtam szomorúan, lehajtott fejjel, és elhúrcoltam a női WC-be.

- Elmondtak mindent. Igaz?

- Igen.

- Egy lány... Egyetlen lány pasiját vettem el, mert szerettem – mondta őszintén.

- Hiszek neked – mondtam. - Beszélek a csajokkal, hogy töröljék a blogot.

- Köszi – mosolygott rám, és megtörölte könnyes szemét.

- Megpróbálom rábeszélni őket a blogtörlésre, de nem ígérhetek semmit. Nagyon makacsnak tűnnek.

- Tudom – bólintott, majd leguggolt szomorúan

- Lányok! Ha csevegni akartok, akkor azt kint is meg lehet oldani – jött be Mátyás Zsuzsanna. Nagyon csinos, hosszú, barna, göndör hajú titkárnő.

- Már épp indulni akartunk - bólintottam, felállítottam Laurát, és kimentünk.

      Negyedik óránk tesi volt. Kallós Dóra, aki járt a kockával, éppen a tükör előtt igazgatta barna, rövid haját. Mikor meg akartam én is nézni magam a tükörnél, (mert nem akartam furcsa csurkával menni tesire) akkor nekem jött „Véletlenül”.

- Ne is törődj vele – Szólt a padon ülő Pap Emese, és lesajnáló pillantást vetett a lányra a matek könyv mögül felnézve – Nem éri meg. - Én rá mosolyogtam, és ő persze vissza, majd fel vette fekete keretes szemüvegét, ami jól ment vállig érő barna hajához, és tovább elemezte a könyvet.

      Órák után Nickkel elmentem a könyvtárba, mert szerdánként nincs ötödik óránk. Meg egyébként is a művészetklubhoz itt kell kitölteni a jelentkezési lapot, mert itt tartják majd hétfőnként.

- Gyerekek! Éppen dokumentumfilmet nézünk arról, hogy mi a különbség a régi, és új vámpíros filmek között. Utána szavazást tartunk arról, hogy ki milyen vámpírokat szeret – mondta a könyvtáros, Major Magdolna. Kedves, kontyos, harminc év körüli, mosolygós, hosszú szoknyás, tipikus könyvtárosnak való néni.

      Hát így telt a délutánom. Tetszett a film. A klasszikus vámpírokra szavaztam, mert azok nem ragyognak a fényben, és nem vegetáriánusok.Mikor haza értem, Karolina már nagyon várt. Nem értettem, hogy miért, de tudtam, hogy van hátsószándéka.

- Léna! Elengedsz Renátához? - kérdezte.

- Az ki?

- Hát egy barátnőm. Légyszi... mivel anya, és apa nincsenek itthon, így te vagy a főnök.

- Nem is tudom. Hétköznap van.

- Na, Léna! Engedd már el – jött oda Barbara. Kettőbe volt csurkázva szőke haja. Ezek összeesküdtek ellenem. Átlátszó volt: Karolina cukira csinálta a négy éves húgom haját , aki anélkül is nagyon aranyos, hogy bármit változtatnánk rajta, így ha ő kér, hogy engedjem el, akkor megteszem. Hát, jó terv volt. Rögtön meglágyult a szívem, és beleegyeztem.

      A szobámba akartam indulni, de meghallottam, hogy Ricsi éppen játszik valamit a gitárján. Megszokásból az ajtaja elé igyekeztem, és hallgatóztam. Nagyon jó zenész. Ilyenkor úgy érzem, mintha nekem játszana, és ettől kicsit közelebbinek érzem a kapcsolatunkat... igazán testvériesnek. Hallgattam, ahogy gitározik. Telljesen beleéltem magam a zenébe, de egyszer csak abba hagyta. Nyilt az ajtó, én pedig beestem. Nagyon kínos volt.

- Sejtettem - mondta lenézően.

- Segíts felállni - motyogtam, ő megcsóválta a fejét, de végül csak felsegített a földről. Nagyon szánalmasnak éreztem magam, de az is voltam. Egészen közelről méregetett felvont szemöldökkel. "Ajaj, most ki fog zavarni" - gondoltam. Ő csendben leült az ágyára, és kezébe vette a gitárját.

- Azt mondtad, hogy szereted a rockot. Akkor ez melyik szám? - kérdezte, majd játszani kezdett. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, és beljebb léptem.

- Paramore: Brick by boring brick - vágtam rá. Elnevettem megam, mert ő csodálkozva bámult rám.

- És ez? Ezt biztos nem tudod - kezdett bele egy újabb számba.

- Jet: Are you gonna be mí girl - válaszoltam.

- Akkor ez? - mondta, de én már a zene megkezdése előtt bekiabáltam: 

- Ez The pretty Reclesstől lesz a Going Down - mondtam magabiztosan.

- Ezt honnan tudtad? - kérdezte ámultan.

- Az titok - feleltem, majd drámaian távoztam.

      Nem igaz, hogy Ricsi azt hitte nem fogom kitalálni a zenéket. Tudom miket hallgat, milyen albumai vannak, milyen dalok vannak az MP5-ös lejátszóján. Az a szomorú igazság, hogy úgy ismerem, mint a saját tenyeremet, holott ő alig tud rólam valamit. De mostmár legalább elhiszi, hogy rockot hallgatok.

Pozitív dolgok: Nicknél előrébb járok a könyvben hat oldallal. Ricsi gitározott nekem, kedves volt tőle, mondjuk azért csinálta, mert kíváncsi volt, hogy hazudok-e neki, de legalább tudja, hogy nem.

Negatív dolgok: Dóra nem tudom miért utál, de az biztos, hogy fáj a kezem a sok „véletlentől”

Megjegyzés: Ellátogattam Szandi állatkertjébe (My Free Zoo), nagyon cool. Ma csak húsz oldalt olvastam az éhezők viadalából, mert elaludtam rajta. Nincs semmi baj a könyvvel, csak nagyon kimerültem.