Ma mire kikászálódtam az ágyból... Nagyon fáradt voltam. Éjszaka az első nap utáni izgatottságot éltem át, ami annyiból állt, hogy gondolkodtam: „Vajon milyen lesz az osztályközösség?” vagy, hogy „Remélem kedvesek lesznek a tanárok.” De szerencsére hatkor sikeresen kikeltem a jó öreg ágyikóból.

      Első dolgom az volt, hogy megnézzem: Ricsi itthon aludt-e. Szerencsére igen. A legnagyobb megkönnyebbüléssel léptem ki a szobájából, miután ezt motyogta: „Anyu, még öt percet.”

      A nap folyamán nagyon le voltam lassulva, pedig ez a második nap, pörögnöm kéne. A buszon is ábrándoztam, Ricsi pedig zenét hallgatott. Ezzel csak az volt a hiba, hogy egy megállóval arrébb szálltunk le, mert egyikünk sem figyelt.

      Az iskolában még ma sem nagyon tanultunk, mert a tanárok bemutatkoztak, mesélnünk kellett magunkról, a családunkról. Mindenkinek tök átlagos családja van. Elmondtam, hogy szeretek olvasni, filmeket nézni, és a zenei ízlésem változatos, de főként a rockot szeretem. Nick is hasonló dolgokat mondott, ugyanis szinte megegyezik az ízlésünk, csak az anyukája óvónő, az apja pedig rendőr.

      Alig figyeltem egész idő alatt. Ez az óra unalmasan, de eltelt. Éppen Nickkel beszélgettem, amikor odajött Laura.

- Sziasztok, ebből lesz valami – emelgette a szemöldökét.

- És akkor mi van? - mondta gúnyosan Nick, amin egy picit meglepődtem, és elpirultam. Lola megfogta a karom, és elráncigált. Nem tudtam mit akar, tippem sem volt.

- Na?! Mi van köztetek? - érdeklődött.

- Semmi, csak barátok vagyunk – pislogtam nagyokat.

- De lehet belőle még valami?

- Talán, de nem nyilatkozom. - pirultam el kicsit, Lola szavai igazán elgondolkodtattak. Egész helyes, és megegyezik az ízlésünk. - Van már kiszemelted? - kérdezősködtem kissé sunyin.

- Hát van - fordított oda egy emo fiúhoz – A neve Balla Zsolt.

- Hm? Nem tudtam, hogy erre buksz - lepődtem meg. Lola nagyon energikus, nem hiszem, hogy egy antiszociális a legjobb választás. De az is lehet, hogy Zsolt divatemo, mert akkor talán összeillenek.

- Nem is, csak már jártam egy pár fiúval, de emoval még soha. A kapcsolataim mindig tönkrementek, talán csak egy érzelmes fiú kell ide, és kész.

- Igazad lehet – értettem egyet. Talán tényleg erre van most Laurának szűksége.

- Odamegyek – mondta magabiztosan. - Mért ne?!

- Csak nyugodtan – mondtam neki helyet adva. Meg is könnyebbültem, mert a kapcsolat témáról nem tudok nyilatkozni. Sajnos még nem volt barátom. Volt pár fiú, akinek tetszettem, de a tanulással akartam foglalkozni, hogy felvegyenek ebbe a gimibe. Ez sikerült, tehát jól döntöttem.

- Hé, mizu? - jött oda hozzám Ricsi barátnője, Betti.- Léna, igaz?

- Igen.

- A bátyád mondta, hogy szeretnél velem lógni.

- Ezt mondta? - néztem Ricsire, aki éppen Márkkal beszélgetett, és még két fiúval, Kiss Martinnal, és Kovács Tomival. Észrevette, hogy figyelem, ezért likeot mutatott (hüvelykujj), és azt tátogta, hogy kérlek.

- Mért, nem így van? - érdeklődött Betti.

- Ja... dehogynem - füllentettem. - A péntek jó lesz?

- Igen, bowling?

- Mozi? - kérdeztem vissza.

- Mindkettő?

- Megbeszélve – bólintottam. Kedves lánynak tűnik.

- Nem gond, ha Diána is jön? - mutatott rá egy szőke hajú, alacsony lányra. - Hívd el nyugodtan a barátaidat te is – mondta, mire megszólalt Rihanna egyik száma.

      A kövi óra érdekes volt, mert a klubokról beszélgettünk. Nickkel a művészet klubot néztük ki magunknak, mert tanakodtunk, hogy a könyvklub, vagy filmklub. Végül a művészetklub mellett döntöttünk, mert ott szó esik könyvekről, és filmekről is. Szerettünk volna egy elfoglaltságot találni, mert egészen jó barátok lettünk. Órán is levelezgettünk, mert amikor suttogtunk, akkor ránk szólt ofő.

      A harmadik óra után odajött hozzám egy szemüveges, szőkés barna hajú, alacsony srác.

- Szia – integetett. Közel volt, de mégis intett, furcsa volt. - Te vagy Léna, ugye?

- Igen – mosolyogtam rá.

- Én Juhász Róbert vagyok.

- Heló.

- Te melyik klubba mész?

- A művészetklubba – válaszoltam. - És te?

- Az jó klub, én a robotklubba. - Erre az a gondolatom támadt, hogy remek, csinálhatsz magadnak egy robot barátnőt, de szégyelltem ezt a gondolatot, mert olyan nagyon gonosz. Alexandra integetett, mert tudta, hogy egy kocka nem a megfelelő társaság, ezért elköszöntem (udvariasan). Sajnáltam kicsit, mert amiben igazán jó vagyok, az az, hogy mindenkivel szót értek. Nem is volt olyan rossz a beszélgetés. De azt tisztán hallottam, hogy a fiú felsóhajt, és ezt motyogja: Egy művész. Erre akaratlanul is elnevettem magam.

- Átjössz hozzám pénteken? Tudod, hallgatunk egy kis Taylor Swift-et, megnézünk egy csajos filmet. Nah? Benne vagy? - érdeklődött.

- Ige... Oh, nem jó, moziba megyek Diánával, meg Bettivel. Te nem jössz?

- De, szívesen elmegyek – mosolygott rám. Szóval ő szereti Taylor Swiftet, és a csajos filmeket? A rock, és a horror ellenére bevallom: Én is odavagyok ezekért.

      A nap többi része nagyon lassan, és unalmasan telt, de legalább nem kellett tanulni. Egészen megkedveltem az osztályt. Itt mindenki egyéniség. Nem volt otthon se anya, se apa, így a tesóimnak, és nekem én csináltam kaját, persze Barbi még oviban volt. Baconös tojásrántottát sütöttem.

- Na, mi volt a suliban? - kérdeztem Ricsitől, mert Karolina már mindent elmondott. Szeret beszélni.

- Semmi különös. Köszi, hogy falaztál Betti előtt.

- Tudod, kicsit elegem van abból, hogy falazzak, de mért nem mondtad meg neki, hogy te akarod, hogy találkozzunk? - kérdeztem.

- Mert így jobb. - Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. (The pretty reckless-Miss nothing)

- Tessék...Léna vagyok – szóltam bele.

- Szia Léni. Juhász Robi vagyok, egy osztályba járunk. A bátyád adta meg a számod. Ráérsz pénteken? El mehetnénk valahova. - Oh, de édes. Randizni akart velem.

- Ó. Ne haragudj, de akkor Bettivel megyek moziba.

- Akkor szerdán?

- Könyvtár – mondtam.

- Értem, akkor szólj majd ha ráérsz.

- Oké.

- Na szia – köszönt el, és már le is rakta. Szerintem azt hiszi, hogy ez egy lekoptatás volt...

- Te megadtad a számom Robinak? Hisz ő olyan srác aki Sms-ezik randi közben.

- Honnan tudod?

- Kallós Dóra járt vele. Nagyon gyorsan terjednek ebben a suliban a hírek.

- Ajaj, mindig lúzerek esnek beléd – motyogta Kari. Legyintettem egyet... igaza volt, de akkor sem kedvesen fogalmazott.

- Kérlek ne add meg a számom fiúknak – mondtam Ricsinek, de ő nem szólt erre semmit, csak megvonta a vállát. Kedves.

      Mi után befejeztem a vacsit bementem a szobámba. Nem kellett tanulni, így bekapcsoltam a számítógépet, és facebookozni kezdtem. Alexa rögtön rámírt.

Alexandra: Haly. Mizu? :)

Én: Semmi különös, csak unatkozok. Veled mi van? :D

Alexandra: Én most már nem. Hé hallottál az új My Free Zoo mániáról?

Én: Persze. Neked van?

Alexandra: Van hát. Gondolom neked is :)

Én: Jól gondolod, olcsó játék hülye gyerekeknek xĐĐ

Alexandra: xĐĐ

Én: Ne harizz, de megyek, mert kezdődik a V, mint Victoria. Szia.

Alexandra: Köszi, hogy szólsz, totál ki ment a fejemből.. megyek én is. Szia.

És nagyjából ennyi volt a beszélgetés. Értékelem, hogy rám írt, kedves tőle. Nem érdekel, hogy Lola mit mond. Szerintem kedves lány.

Pozitív dolgok: Laura, és Zsolt egy fa alatt ülnek. (na jó, ez gyerekes, de akkor is). Ricsi barátnője Betti jó fejnek tűnik, azt hiszem jó lesz a program. Alexandra rám írt, szerintem jó barátok leszünk. A tanárok jó fejek, és a lehető legjobb döntés volt Nicket mellém ültetni.

Negatív dolgok: Ma nagyon le voltam lassulva, ezért nem nagyon tudtam megismerni a tanárokat... Ja, és belém zúgott egy kocka. (mondjuk ez nem olyan rossz, de szomorú, hogy nem látok értelmet ebben, hiszen szerintem teljes ellentétek vagyunk. Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de ez az érzése viszonzatlan.)

Megjegyzés: Nickkel versenyzünk, hogy melyikünk tudja előbb kiolvasni az Éhezők viadalát. Már ma elolvastam hatvanöt oldalt. El is álmosodtam tőle.