Ma reggel korán keltem, mert nem akartam elkésni a suliból, ugyan is az első benyomás a legfontosabb. Anya, és apa kicsit később kezdték ma a munkát, ezért itthon voltak. Gyorsan el foglaltam a fürdőt, mielőtt Karolina megtámadja, de akkor be jött anya.

- Léna! - szólított meg. - Felkelted a bátyádat?

- Persze, Karit nem kell?

- Ő már elment a barátnőjével – forgatta a szemét, mert hogy is mondjam Karolina sokat csavarog. Ha anya nem engedné, akkor valószínűleg csak úgy köszönés nélkül elmenne.

Reménykedtem, hogy a szobájában van Ricsi, mert sokszor itthon sem alszik. Bementem a szobába, lehúztam a takarót az ágyáról, de nem volt ott. Nem tudtam mit tegyek. Zavartan kimentem, majd anyára néztem.

- Mi az? Nem akar fel kelni? - aggódott.

- Nem, mindjárt jön, csak még átnéz valamit – találtam ki. Nem szeretek füllenteni, főleg nem anyának, de Ricsivel megígértük egymásnak, hogy falazunk. Nekem még nem volt rá szűkségem, de ő gyakran ilyen helyzetbe hoz.

- Jó, de készülődjön, mert el késik – magyarázta anya, és vörösesbarna haját feltűzte, miközben megfordult.

      Én sikeresen el készültem. A szememet csak vékonyan húztam ki, mert nem akartam, hogy a tanárok kiszúrjanak miatta. A hajam felét felfogtam, így komolynak látszódtam, ugyan akkor lazának. Lila, flitteres nyári atlétát vettem fel, és egy laza farmerszoknyát, alá egy fekete, szaggatott cicanadrágot. Ezzel a stílussal rendelkezem, nem szégyellni való, ugyan akkor nem tűnök ki a tömegből. Nekem megfelel. Mindig arra törekedtem, hogy ne nézzenek strébernek, mivel nem vagyok az. Igaz, hogy pár könyvet elolvastam már, de ki nem? Alig hinné rólam valaki, hogy olyan lány vagyok, aki szeret videojátékozni, és horrort nézni, ráadásul Rock zene fan vagyok. A gondolataimat apa zavarta meg.

- Hogy áll a bátyád? Mindent átnézett? - kérdezősködött, közben beállította szőke haját a tükörnél, ami a bátyám szobája előtt csüng. Ki kellett találnom valamit, mert éppen be akart menni Ricsihez.

- Öm, hogy álltok azzal az üggyel? - faggatóztam elé állva, hogy megállítsam.

- A StreetArt üggyel.? - kérdezte, és én bólogattam, nem tudtam mire, de azt tettem. - Azok nagy huligánok voltak... - töprengett - Most hogy kérded elég jól állunk, de el állnál légy szíves, mert meg szeretném nézni Ricsit, a végén még el fog késni.

- Izé, nem mehetsz be! - mondtam bátortalanul.

- Miért? - Vonta fel az egyik szemöldökét apa.

- Miért? Mert... Jaj! Begörcsölt a lábam – színészkedtem,és fájdalmat mutatva leültem elé nyújtani.

- Gyenge próbálkozás – mondta. - Valami van ott, amit nem szeretnék látni, mondjuk egy lány?

- Jaj apa, semmi ilyesmiről nincs szó – füllentettem, ha nem is lány van bent, de Ricsi tuti lánynál van.

- Vigyázz! Had menjek be – mondta, és bekopogott az ajtón. Senki nem válaszolt, de ő benyitott. És mit látnak szemeim?! Ricsi bent volt. Az ablakon mászhatott be, ugyan is azt tárva, nyitva hagyta. Hangosan lélegeztem fel a megkönnyebbüléstől.

      Együtt mentünk suliba. Ő a buszon szokás szerint felvette a fülhallgatóját, én pedig unottan néztem ki az ablakon.

- Azért köszi – mondta, majd idenyújtotta az egyik fülhallgatót. Én fel vettem azonnal (nemes gesztus volt.) A Paramore-től énekelte egy fiúhang a Brick by boring brick-et, ami egyébként az egyik kedvenc számom.

- Ez a Paramore, de ki énekli most? - érdeklődtem.

- Szóval véletlenül ismered. Ez a demónk. Én mellesleg a...

- A dobos vagy, vagyis voltál – fejeztem be helyette. - De mi az, hogy véletlenül tudom?

- Gondolom nem nagyon bírod a rockot.

- De szeretem – mondtam feldobva a zenétől.

Végre tudja, hogy nem vagyok olyan unalmas, mint azt ő gondolná.

      Amikor megérkeztem a suliba, rögtön Alexandrával futottam össze. Próbáltam elkerülni, de amikor elfordultam megszólított.

- Hé Léna! Várj meg! - mondta, én megálltam, és lassan megfordultam. Azt hittem, hogy pattogni fog, vagy valami hasonló, de kellemesen csalódtam.

- Tudod a nevem? - lepődtem meg.

- Megkérdeztem Laurától, de nem ez a lényeg. Nagyon sajnálom, hogy tolakodtam. Tudom, hogy nem nagy ügy, de elég szánalmas bemutatkozás volt, és tudnod kell, hogy nem ilyen a stílusom, úgy értem nem vagyok igazságtalan. Rossz passzban vagyok, az öcsém beteg, én meg teljesen kivagyok – magyarázta, közben megakadt a hangja, és egy könnycsepp gördült végig arcán.

- Kérsz egy zsepit, vagy valamit? - kérdeztem. Nem nagyon tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Ilyenkor csak állok, és szerencsétlenkedek, közben feleslegesnek érzem magam.

- Nem – jött közelebb, és mi a fene... meg ölelt. Ez kissé fura volt, de a hátát kezdtem veregetni, mintha barátok lennénk. Az ilyen helyzeteket igaz, hogy nem tudom kezelni, de a vígaztalásban jó vagyok.

      Szünetben oda szaladt hozzám Laura. Vidám volt, mint tegnap. De hamar a hátam mögé nézett, és kérdően bámult oda.

- Mi a csuda van a hátadra ragasztva? - szedett le egy papírt onnan.

- Íii. Mi van rá írva? Lúzer, hülye, esetleg pancser, vagy valami csúnya? - kérdeztem meglepődve.

- Öm... Nem, itt az áll, hogy „Remélem jó barátok leszünk” – olvasta fel. - Szandi volt, igaz? - kérdezte, és én mosolyogva bólintottam, de kiábrándítottak. - Léna, be ne dőlj neki, hazudik, ő nem jó fej.

- De mi van, ha tényleg komolyan gondolja ezt az egészet?

- Nem tudom, de én a helyedben nem élném magam bele.

- Hát jó - mondtam visszafojtva a mosolyomat.

      Első óránk ma irodalom lett volna, de egész nap osztályfőnökit tartottunk, mivel ez az első nap. Az osztályunk egészen rendben van. Ahogy azt le vettem van néhány komolyabb fiatal az osztályunkban, de azért rossz fiúkból is akad elég, erre jó példa a bátyám, akit nem láttam a teremben, pedig egy osztályba kerültünk. Egy szép, fiatal hosszú, sötétbarna hajú tanárnő lépett be a terembe.

- Sziasztok! Én leszek ebben az évben az osztályfőnökötök. Én fogom nektek az irodalmat, és a nyelvtant tanítani. A nevem Nagy Szilvia. Azt hiszem remekül fogunk együtt dolgozni – mondta, majd végignézett az osztályon.

Ritkán látni ilyen kedves modorú tanárt. Szeretem az irodalmat, és a nyelvtant is, de itt abban mindenki jó, mivel ez a Humán suli. Tanárnő elővette kis jegyzetfüzetét, amiben a diákokról van írva néhány sor. Még év végén kellett kitölteni egy ilyen lapot, ezeket odaadták a jövőbeli osztályfőnököknek, hogy már felkészülve köszöntsenek minket. Jó alaposan átnézte a jegyzetet, és egy külön lapra kezdett írni valamit.

- Oké... - csapta be a füzetet, erre mindenki odafigyelt.

- Hé, szerinted most mit fog csinálni? - kérdezte halkan Lola, aki mellettem ült. (ő kért meg, hogy hívjam így).

- Hát, nem sokára megtudjuk – válaszoltam, erre ő bólintott, és a tekintete azt sugallta: igaz-igaz.

- Most fogjuk kialakítani az ülésrendet. Hasonló érdeklődésű diákokat ültetek egymás mellé, hogy még véletlenül se legyenek gondok – mosolygott Nagy tanárnő.

Az  osztályfőnökünk elmondta, hogy ki ki mellett fog ülni. Mellém egy kék szemű, szőkés hajú, egész helyes srácot ültetett. Egy laza póló, és egy farmer volt rajta.

- Szia – köszönt, közben lehuppant mellém. - A nevem Nagy Dominik, de hívj nyugodtan Nicknek.

- Én Abaffy Léna vagyok. – mutatkoztam be.

- Akkor Lén leszel - mosolygott rám félmosollyal.

- Az oké lesz – erősítettem meg.

- Nick elő vette a telefonját, és a pad alatt titokban egy filmet kezdett nézni, közben a tanárnő beszélt.

- Mit nézel? - kérdeztem.

- A véres valentint – válaszolt.

- Horror? Nem tűnsz horrorosnak.

- Honnan tudod, hogy ez az.

- Én horroros vagyok – feleltem magabiztosan.

- Te? Te sem tűnsz annak – mondta, mire mind a ketten egymásra mosolyogtunk.

- Nem fog le szidni téged a tanárnő? - kérdeztem halkan – figyelni kéne.

- Már kívülről tudom a szövegét. Ő a keresztanyám, ezt a szöveget már számtalanszor hallottam.

- Értem – mondtam. Abban a pillanatban egy helyes, barna hajú, zöld szemű fiú lépett be.

- Napot – köszönt oda az osztálynak lazán.

- Mi a neved, és hol voltál? - kérdezte tanárnő.

- Somogyi Márk vagyok, és elnézést a késésért, de egy lány szomorkodik a folyosón, azt hiszem valami Alexandra, én csak próbáltam megvigasztalni.

- Abban a másodpercben bűntudatom lett, hogy magára hagytam, de megkérdeztem, és azt mondta ellesz. Meg kellett volna bizonyosodnom arról, hogy 100%-ig jól van-e. De azt azért nem gondoltam, hogy ennyire nagy a baj. Laurával szomorúan néztem össze.

- Talán ismeri valamelyikőtök? - kérdezte ofő. - Milyen Alexandra? - nézett Márkra.

- Öm...Baróti – vágta rá.

- Én ismerem – mondták egyszerre az ikerek. Gyorsan felpattantak, és már rohantak is. Ekkor be jött a bátyám.

- Nocsak-nocsak, még egy későn érkező. Miért késtél, mi a neved?

- Késett a busz – mondta ezt a hazugságot, ugyanis egy busszal jöttünk. Egyébként fésültebb volt akkor. Reméltem, hogy nem azt csinálta, amit gondoltam, de akkor bejött egy szép lány, akinek barna haja szintén kócos volt, és akkor már tudtam, hogy mért késett el Ricsi.

- Elnézést a késésért – mondta.

- Micsoda balfékek, jól bemutatkoztak – csóválta a fejét Nick. Ekkor elénk leült a két hancúrozó.

- Szia húgi? Nagyon átlátszó volt ez az egész? - fordult hátra Ricsi. Ekkor Dominik meglepődve nézett rám, és elszégyellte magát, amiért ócsárolta Ricsit.

- Hát, csak nézz rá az osztályra – néztem az osztályra, akik mind őt bámulták kuncogva.

- Ne szólj anyunak – mondta lazán.

      Szép volt a lány, de ez azért kicsit furcsa viselkedés. Talán már előbbről ismeri? Nem tudom, de az biztos, hogy jól bemutatkoztak, és a bátyám miatt talán engem is leminősítenek egy kicsit. Ekkor azt gondoltam.

      Ebéd szünetben kétségbe estem. Egyik asztaltól Lexi hívott, a másik asztaltól Laura. „Most hova?” - gondolkodtam el. Szerencsémre egy hang zavarta meg a gondolataimat. Ncik hangja volt. Azt akarta, hogy üljek mellé. Nem kellett kétszer mondani. Egy bocsit azért odatátogtam mind két lánynak, de örülök, hogy így alakult. Dominikkel sok minden közös bennünk. Ő is szereti a Rock zenét, és a horror-t, így volt miről beszélgetni.

      Busszal mentem haza. Az erdőnél levágtam az utat. Nem vettem észre Ricsit a megállóban. Csak akkor találkoztunk, amikor a buszon keresgéltem egy helyet, majd megláttam, és lehuppantam mellé. Nem nagyon beszélgettünk, de a kínos csendet megtörve hozzámszólt.

- Léna, szeretném, ha összebarátkoznál Bettivel.

- Betti? Milyen Betti?

- Hát a barátnőm. Boros Betti.

- Ó, szóval már a barátnőd? - kérdeztem mosolyogva.

- Igen – válaszolt, és visszamosolygott. Ez gyorsan ment, de Ricsi nem választana olyan lányt „barátnőjének”, akit nem kedvel.

- Minden tőlem telhetőt megteszek – viccelődtem.

- Gondoltam, ezért beszerveztem péntekre egy programot nektek.

- Hé, már meg mondtam hogy ne szervezkedj nélkülem. De ha nem is bírsz, akkor mért olyan fontos az, hogy összebarátkozzak vele? - érdeklődtem.

- Csak, egyébként honnan veszed, hogy nem bírlak, még is csak a húgom vagy – mondta, majd zenét kezdet hallgatni. (Green Day. Jó választás) Örültem, hiszen azt nyilatkozta, hogy bír, és ez új.

Otthon anya éppen mosogatott. Dugig volt a mosogató.

- Elromlott a mosogatógép, hogy ennyi mindent kell kézzel mosni? - kérdeztem.

- Igen. Már hívtunk egy szerelőt.

- Honnan van ennyi mosatlan?

- Apád áthívott néhány munkatársat, mert lezárták az ügyet, és kapott egy nagyon fontos munkát. Ezt ünnepelték meg.

- Értem. Hagyd csak, majd én elmosom – mondtam, és átvettem tőle a munkát.

- Egyébként mi volt ma a suliban? - kérdezte, miközben megtörölte a kezét.

- Hát, a tanárnő nagyon kedves, akár csak a padtársam. A lány, aki elém állt a sorba, az bocsánatot kért. És minden szerdán megyek könyvtárba, mert akkor kevesebb órám van. – magyaráztam.

      Mosogatás után be mentem a szobámba, majd csináltam magamnak egy My Free Zoo-t. Most mindenki ezzel a játékkal játszik. ( Már a 3. szinten vagyok.) Facebookoztam egy kicsit. Bejelölt néhány osztálytárs, és én is bejelöltem néhányat. Az a Somogyi Márk is bejelölt. Egész kedves fiúnak tűnik, láttam vele csevegni Ricsit. Eléggé elvoltak.

Pozitív dolgok: A tanárnő, és a padtársam kedvesnek tűnnek. Alexandra bocsánatot kért, talán egyszer barátok leszünk. Ricsivel már kezd alakulni a testvéri viszonyunk, de nem hiszem, hogy azonnal minden meg fog változni.

Negatív dolgok: Lola nagyon le akar beszélni arról, hogy Lexivel barátkozzak (Lexi=Alexandra). A bátyám jól beégett ma, de egyesek szerint „menő”, amit csinált. Sőt, elég sokan ezt gondolják.

Megjegyzés: Nem is volt olyan szörnyű az első nap, és a suli is tetszik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.